Mekkora legyen egy vízteres kandalló teljesítménye?
Ez egy olyan sarkalatos kérdés, amelyre minden esetben kellő figyelmet kell fordítani. A legtöbben biztos egyből rávágnák a választ, hogy a kandalló hőteljesítménye akkora legyen, amekkora az otthon hőigénye.
Sokan, akik egy gázkazánról váltanak vízteres kandallóra úgy gondolják, hogy a kazán teljesítményével kell megegyezni. A helyzet azonban ennél kicsit bonyolultabb.
Legtöbbször egy kandalló utólag kerül beépítésbe, így sokszor a kémény paramétereihez kell igazodnunk annak teljesítményével. Persze van mód arra, hogy a kéményrendszert kibővítsük, hogy az képes legyen egy nagyobb teljesítményű kandallót is "kiszolgálni", de erről majd egy későbbi cikkünkben részletesebben is írunk. Ha azonban nem szeretnénk füstelvezető rendszerünket átalakítani, akkor már eleve meg van határozva, hogy mekkora lehet maximálisan a kandalló teljesítménye, illetve annak típusa, hiszen ha a kémény-kandalló "párosítás" nem megfelelő, akkor könnyen visszaáramolhat a füstgáz, párakicsapódás keletkezhet, mely károsíthatja a kémény szerkezetét, vagy a nem megfelelő huzatosság miatt nem jut kellő mennyiségű oxigén a kandalló tűzterébe, ami így nem lesz képes leadni a kívánt teljesítményt.
A vízteres kandallók esetében egyébként is több, különböző teljesítményértékről beszélhetünk. Egyrészről ugye ott van az összteljesítmény, másrészről pedig a névleges vízoldali teljesítmény. A kettő azért nem egyezik meg, mert egyik vízteres kandalló sem képes összteljesítményének maximumát átadni a központi fűtési rendszerben keringő víznek. Az, hogy a kandalló összteljesítményéből hány százalékot ad le a vízteres rendszernek, és hány százalékát adja le konvekciós áramlással, vagy éppen sugárzó hőtartományában az adott helyiségnek, ahol a kandalló található, az számos tényezőtől függ. Minél nagyobb egy kandalló tűztérnyílása, vagy minél nagyobb a kandalló ajtót borító üvegfelület, annál nagyobb a hő kisugárzása az adott helyiség irányába, így értelemszerűen annál kevesebb a vízoldali teljesítmény.
Természetesen nem csak ez befolyásolja, hogy a kandalló összteljesítményéből hány százalékot ad át a vízteres rendszernek, hanem a hőcserélő elhelyezkedése is. Ha a hőcserélő csöves elrendezésű, azonban belső elhelyezkedésű, akkor magasabb lesz a levegőoldali teljesítmény, mintha a hőcserélő rendszer, mint egy köpeny, kívülről ölelné körbe a tűzteret. Egyértelmű tehát, hogy egy vízteres kandalló esetén nem csak annak összteljesítményét kell figyelembe vennünk, hanem azt is, hogy ennek a teljesítménynek hány százalékát képes betáplálni a vízteres rendszerbe, vagyis mekkora a névleges vízoldali teljesítménye.
Az ingatlan hőigényéhez képest a kandalló teljesítményét könnyű "elméretezni", azonban a kandalló teljesítményének túlméretezése sokkal kisebb problémát jelent, mint az alulméretezés. Ha túlméreteznénk a kandalló teljesítményét, akkor maximum kicsit gyakrabban fogunk szellőztetni, ami egészségügyi szempontból nem is feltétlenül hátrány, hiszen legalább cserélődik a szoba levegője. Azonban ha kandallónk teljesítményét alulméretezzük, akkor fennáll a veszélye, hogy mind a kémény, mind maga a kandalló lekátrányosodik, mely rövid úton tönkreteheti a tüzelőrendszert. Gyakran előfordul, hogy a kandalló teljesítményét a puffer tartályhoz képest is alulméretezik, jobban mondva inkább nagyobb puffer tartályt építenek be, mint amekkorát a kandalló teljesítménye megkívánna. A túlméretezett puffer tartálynak köszönhetően a felfűtési idő jóval több lesz a normálisnál, ami elég kellemetlen lehet, hiszen senki sem szeret 6, vagy 8 órát várni arra, hogy otthona levegője elérje a kívánt, kellemes hőfokot.
Összegezve tehát az eddig leírtakat elmondható, hogy a megfelelő teljesítményű vízteres kandallót az otthon hőigénye, a kémény és a már meglévő, vagy a kandallóval együttesen beépítendő fűtéstechnikai rendszerek, valamint saját igényeink és elvárásainknak határozzák meg.
