A kandalló tűzterének égési levegővel való ellátása
A kandalló megfelelő teljesítményének eléréséhez nélkülözhetetlenek az ún égési levegő ellátó rendszerek. Ha ezek nem megfelelően kerülnek kialakításra, az ronthat az égés intenzitásán, így a kandalló sem fog akkora hőteljesítményt leadni, mint amekkorára szükségünk lenne.
A kandalló tűztér égési levegővel való ellátásának három feladata van. Egyrészről ugye a megfelelő égési intenzitáshoz szükséges oxigén tűztérbe juttatása, másrészről többletlevegő biztosítása, mely a tökéletes hőmennyiség leadásához szükséges, harmadrészről pedig ez a bejuttatott levegő a kéményrendszer teljesen üzembiztos működéséhez is nélkülözhetetlen. Egy nyitott tűzterű kandalló esetén optimális esetben az égési és többletlevegő mennyiségének a kétszerese kell hogy legyen a kémény kiegészítő levegőjének a mennyisége, míg egy zárt tűzterű kandalló esetén elegendő annak másfélszerese is.
Tökéletes égés a tűztérben csak a megfelelő levegőellátás mellett valósulhat meg. Gyakran találkozunk olyan megoldással, hogy a kandalló kizárólag a fűtött helyiségből kap égési levegőt, ami abban az esetben lehet problémás, ha a helyiség nyílászárói nincsenek megfelelően szigetelve, mert így erőteljes huzatosság alakulhat ki a szobában. Mivel a megfelelő égéshez 5-10 szer annyi levegőre van szükség óránként, mint a fűteni kívánt helyiség térfogata, ezért a helyiséget túl sűrűn kellene szellőztetni, hogy az elveszett levegőt pótoljuk, ezzel viszont értelemszerűen a fűtött helyiség könnyen kihűlne, mely akár 20-30 %-al is csökkentheti a kandalló fűtési hatásfokát.
Persze ma már a legtöbb otthonban a nyílászárók szigetelése nem enged át annyi levegőt, hogy az elegendő legyen a kandallót ellátni égési levegővel, a szellőztetés pedig mint említettem fűtési szempontból "igazi pazarlás", ezért a nyílt tűzterű kandallók esetén a levegő ellátás csak külön erre kialakított csatornákkal oldható meg. Az ilyen csatornák az égési levegőt a szabadból szívják be, mely csatornák végét a csapadék és rovarok ellen rácsokkal kell elfednünk. Hogy a csatorna használatával a nem kívánatos huzatosságot elkerüljük, ezt minden esetben a padozaton, vagy a födémen keresztül egyenesen az égéstérbe kell vezetni.
Pont mint a füstelvezető rendszerbe, úgy az égési levegő vezetékébe is szükséges egy elzáró szelep beépítése, mely esetén szintén fontos a tökéletes záródás. Ha valóban a leggazdaságosabb fűtési megoldásra törekszünk, akkor nem árt a kintről bevezetett égési levegőt már előmelegíteni valamilyen szinten. Az ilyen előmelegített égési levegő a kémény felmelegítésére is kiváló lehet. Ezt az előmelegítést úgy tudjuk megvalósítani, hogy a kandallóba beépítünk egy előmelegítő betétet.
Az égési levegő csatorna esetén kifejezetten fontos szempont annak megfelelő keresztmetszete, mellyel mindig a kémény keresztmetszetéhez kell igazodnunk. Egy nyitott tűzterű kandalló esetén az égési levegő csatorna keresztmetszete minimum a kémény keresztmetszetének a fele legyen, egy zárt tűzterű kandalló esetén azonban ez az arány 2/3, vagy 3/4. Az égésil evegő csatornáját általában a szoba lábazatába szokták beépíteni, de mindenféleképpen szükséges annak hőszigetelése. Ha a szellőzőcsatorna légáramlása természetes, akkor annak dőlésszöge kifelé 2-3 % kell hogy legyen. Ventilátoros csatorna esetén, mindig a gépi szellőztetési rendszer teljesítménye határozza meg a csatorna dőlésszögét és annak hosszát is. A szellőzőcsatorna épületen kívüli nyílása soha ne legyen a kinti széliránnyal párhuzamos épületoldalon, mivel szeles időben a levegő nem bejutna az égéstérbe, hanem pont onnan szívódna ki. Az égéshez szükséges levegőt pótolhatjuk akár a pincéből, vagy egy használaton kívüli kéményből is, de ebben az esetben egy szívó-ventilátorra lesz szükségünk.
