Amit a tűzifáról tudni érdemes
Egyre többen használnak pelletet vagy fabrikettet szilárd tüzelésű berendezésük üzemeltetésére, de a legkedveltebb alternatívának még mindig a hagyományos tűzifa számít. Milyen fűtőértékkel kell optimális esetben rendelkeznie a különböző tűzifa fajtáknak?
Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a fával való fűtés még közel sem nevezhető környezetkímélő megoldásnak, azonban ilyen téren össze sem hasonlítható a fosszilis tüzelőanyagokkal. Egyrészről a fa egy megújuló nyersanyag. Másrészről elégetése során semmivel sem szabadul fel több szén-dioxid, mint amennyi a növény természetes módon történő elrothadása közben keletkezne. Tehát míg a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása során nagy mennyiségű üvegház hatást okozó gázt szabadítunk fel, addig a fa elégetése során nem keletkezik több szén-dioxid, mintha ha a növény természetes módon pusztult volna el. Ezért szokás a fát CO2-semleges tüzelőanyagnak nevezni. Ráadásul, ha a fa megfelelően ki van szárítva, azzal jelentősen csökkenthető az elégése során falszabaduló káros anyagok mennyisége.
A tűzifát kétféle módon lehet megfelelően kiszárítani. Az egyik az úgynevezett technikai kiszárítás, mikor a növény víztartalmának csökkentését különböző szárító berendezések segítségével érik el. Ez persze költségesebb megoldás, ezért érthető, hogy tűzifák esetén inkább természetes kiszárításról beszélhetünk. Ebben az esetben a fahasábokat a kivágást követő 2-3 évben száraz, a környezeti hatásoktól kellően védett helyen kell tárolni. A tárolás hossza határozza meg, hogy mennyire sikerül lecsökkenteni a fahasábok víztartalmát.
A magas víztartalmú tűzifával ugyanis az a probléma, hogy rosszabb égési mutatókkal rendelkezik. Ennek következménye, hogy a nem megfelelően kiszárított fa alacsonyabb hőmérsékleten fog égni, így a keletkező füstgáz is alacsonyabb hőmérsékletű lesz. Ha a kémény huzatossága nem megfelelő, akkor az alacsonyabb hőmérsékletű égésgázok sem lesznek képesek kellő hatékonysággal távozni a füstelvezető rendszerből, mely jelentősebb korom lerakódáshoz, a fűtési és füstelvezető rendszer állagromlásához vezethet. A magasabb nedvességtartalommal rendelkező tűzifával ráadásul kevesebb hőenergiát állíthatunk elő.
A különböző, tűzifaként használt fa fajták természetes állapotukban nagyjából 40-50 % vizet tartalmaznak, vagyis sok esetben térfogatuknak majdnem a fele víz. Ez a víz, a fa elégetése közben nem ég el, hanem elpárolog. A folyadékok párolgásuk közben pedig hőt vonnak el a környezettől, vagyis ezen hőmennyiség elvész és a keletkező vízgőzzel együtt a kéményen keresztül távozik. Ezért fontos, hogy ezt a nedvességtartalmat a szárítás során 20 % alá csökkentsék. Egy kiló tűzifa egyébként 15 %-os nedvességtartalom mellett 4,3 kWh fűtőértékkel bír. Ilyen esetben a legtöbb tűzifa fajta (bükk, tölgy, akác) között nincs jelentős fűtőértékbeli eltérés. Eltérő értékek a különböző tűzifa fajták között csak a közel 0 %-os nedvességtartalom esetén mutatkoznak.
