A kandallók története
Hogy az emberi felfedések közül melyik gyakorolt legnagyobb hatást fajunk fejlődésre, azt nehéz lenne megmondani, de a tűzgyújtás képessége valahol az elsők között szerepel a képzeletbeli listán. Ennek oka, hogy a tűz nem csak arra alkalmas, hogy megsüssük ételeinket vagy megvédjük testünket a hidegtől, hiszen ezeken felül kezdetektől fogva jelentős közösségépítő szereppel is rendelkezett.
Természetesen a tűzről már gyermekkorban megtanuljuk, hogy tisztelnünk kell, mert bár lángja elbűvölhet minket, azért a veszély mindig ott rejtőzik benne. Ez őseink számára nem okozott akkora problémát egészen addig, míg el nem kezdtek lakóházakban élni, így a tűz be nem került az otthonokba. Az igazi gondok ekkor jelentkeztek, hiszen a nem megfelelően elkerített tűzrakóhelyekből kipattanó szikrák könnyen lángra lobbanthatták az egész épületet, a füst igazán hatékony elvezetésére pedig még évszázadokig nem találtak megfelelő megoldást.
Kezdetleges kürtőket a tűzhelyek fölé természetesen már az ókorban is építettek, de a maihoz hasonló füstelvezető rendszerek csak a XIII. században jelentek meg, így az első mai értelemben vett kandallók megjelenése is nagyjából ekkorra tehető. Ezen kandallók esetén már sem a kipattanó szikra okozta tűztől, sem a helyiséget elárasztó füsttől nem kellet annyira tartani.
A korábbi tüzelőrendszerek csupán konyhai és fűtési feladatokat láttak el, azonban a kandallók esetén már megfigyelhető azok fontos díszítő szerepe is. A nemesi családok nem ritkán saját címerükkel díszítették kandallójukat, sőt a kandalló mérete egyfajta státuszszimbólumként is funkcionált, hiszen minél tehetősebb volt valaki annál nagyobb tűztérrel rendelkező kandallót építtetett magának. Már a középkorban megjelent annak igénye, hogy a hatalmas kandallók ne csak az adott helyiséget legyenek képesek fűteni és hogy ne kelljen egy nagyobb vártorony minden szobájába egy újabb kandallót beépíteni, ha több helyiséget is viszonylag melegen szerettek volna tartani. A mérnökök egy akkor nagyon hatékonynak számító, új megoldással álltak elő, mégpedig hogy a falban egy hosszú, füstelvezető rendszert futtattak végig, melyben a meleg füst úgy tudott áramlani, hogy közben a szomszédos helyiségek falát is képes volt valamelyest felmelegíteni. Ez erős túlzással már a mai gravitációs hőelvezető rendszerrel felszerelt légfűtéses kandallók elődjének tekinthető.
Persze a kandallók esetén nem csak a technológia ment át komoly fejlődésen az évszázadok során, hiszen azok kinézete is folyamatosan változott és minden kultúrtörténeti korszak rajtuk hagyta saját kézjegyét. A reneszánsz idején nem voltak ritkák a színesre festett, faragott kőmotívumokkal díszítettet kandallók, míg mondjuk a XVIII. században a barokk és a rokokó túlzott díszítettsége és eklektikája volt a mérvadó egy kandalló megjelenésének kialakításánál.
A kandallók fejlődéstörténetében a következő jelentős lépést tulajdonképpen a XX. század hozta meg, mikor megjelentek az első vasból, vagy acélból készült különálló kandallóbetét tűzterek. Ekkoriban még mindig a légfűtéses kandallók voltak a legelterjedtebbek, de a vízteres fűtési rendszerek megjelenésével megszületett az ötlet, hogy mi lenne, ha ezt a vizet a kandallóban lobogó tűz melegítené föl. A vízteres kandallók kiváló hatékonyságuknak köszönhetően igen hamar elterjedtek és ma már sokan választják ezt a változatot, ha kandallójukat nem csak kiegészítő fűtőrendszerként szeretnék használni. A kandallók megjelenésének és stílusának változatossága ma már szinte korlátlan, hiszen a számtalan különböző kandalló burkolatnak köszönhetően nem létezik olyan otthon, melynek miliőjéhez ne találnánk meg a legmegfelelőbb stílusú kandallót.
